Abe miniszter története
Abe no Mimuraji miniszter gazdag, népes háztartású ember volt. Levelet írt egy Wókei nevezetű embernek, aki abban az évben egy kínai hajóval járt ott, és kérte, hogy vegye meg számára azt az állítólagos tűzegér bundát. Emberei közül kiválasztotta a legmegbízhatóbbat, Ono no Fusamorit, és útnak indította. Kínába érkezvén Fusamori átadta a pénzt Wókeinek, aki a levelet elolvasta, és a választ is rögtön megírta:
"A tűzegér bundája nem a mi országunkban található. Hírét már hallottam ugyan, de saját szememmel még nem láttam. Ha egyáltalán létezik, akkor meg fogom szerezni, de az üzlet elég bonyolultnak tűnik. Ha véletlenül átkerült volna Indiába, akkor az ottani gazdagoknál fogom keresni, de ha mégsem létezik, úgy a pénzt szolgádon keresztül visszaküldöm."
A hajó megérkezett Kínából. Mikor a miniszter hírét vette, hogy Fusamori megjött és a főváros felé tart, egy sebes paripát küldött elébe. Fusamori felpattant a lóra, és mindössze hét nap alatt hazavágtatott Tsukushi tartományból. Wókei válaszlevelében ez állt:
"A tűzegér bundáját az embereim révén nagy nehezen sikerült felkutatnom. Ezt a bundát sem manapság, sem régen nem lehetett egykönnyen megszerezni, igazi ritkaság. Hajdanán egy szentéletű indiai bölcs hozta el országunkba, és az a hír járta, hogy a nyugati hegyek szentélyében helyezték el. A császári udvarnak bejelentettem szándékomat, és nagy nehezen sikerült megvennem. A vételárat a sajátommal egészítettem ki, mivel a pénz kevésnek bizonyult. Az ötven ryó tartozásodat küldd el kérlek a visszatérő hajóval, vagy ha nem, akkor add vissza zálogként a bundát !"
"Miket beszél ez az ember ? Hisz olyan csekély összegről van szó ! Azonnal el kell küldeni ! Jaj de örülök, hogy elküldték !"- lelkendezett a miniszter, és hálája jeléül arccal Kína felé a földre borulva imádkozott.
A bundát rejtő ládikó a kék valamennyi árnyalatában pompázó gyönyörű lazúrkövekkel volt kirakva. A fény szikrázó aranyként vonta be a sötétkék bundát. Páratlan kincs volt, tűz nem fogott rajta, de szépsége még e csodás tulajdonságán is túltett. "Valóban erre vágyott Kaguya hime. Pompás!"- örvendezett a miniszter. A bundát visszahelyezte a ládikóba, ráerősítette egy faágra, ő maga pedig gondosan rendbehozta külsejét. "Már ma ott töltöm az éjszakát."- bizakodott, majd egy dalt költött mellé és útnak indult. A dal így szólt:

"Ím ez a bunda
mérhetelen szerelmem
lángján sem ég el.
Ruhám ujja megszikkadt –
magamra öltöm még ma."

Mikor elért Kaguya hime házához, megállt a kapuban. Az öregember kiment és bevitte az ajándékot, hogy megmutassa a hercegnőnek. Kaguya hime így szólt a bundát megpillantván:
"Gyönyörű, de nem tudom igazán valódi-e." A bambuszgyűjtő ezt válaszolta:
"Mindenesetre legelőször hívjuk be a minisztert! Ilyen bundát ember még nem látott, joggal vélhetnéd valódinak. Ne okozz neki elviselhetetlen fájdalmat!" Erre behívták, és hellyel kínálták. Most már az öregasszony is biztos volt benne, hogy lánya ezennel férjhez megy. Érthető volt az öregember szomorúsága, hogy Kaguya hime még mindig hajadon, ezért igyekezett, hogy lányát egy nemes férfihoz adja, de mivel ő határozott nem-mel felelt, nem kényszeríthette. Kaguya hime így szólt az öregemberhez: "Ha ez a bunda a tűz lángjai között sem ég el, akkor tényleg valódi. Ebben, és csakis ebben az esetben teljesítem a kérését. Maga azt mondja apám, hogy páratlansága miatt ne kételkedjek a valódiságában. Nos akkor próbáljuk meg elégetni!"
"Pontosan így van."- felelte az öregember, és a miniszternek elmondta a hercegnő ötletét.
"Ez a bunda még csak nem is Kínában volt, de én nagy nehezen mégis felkutattam és megszereztem. Még ezek után is kételkedtek? De hiába is beszélek, gyorsan próbáljuk meg elégetni!"- felelte a herceg, mire a bundát a tűzbe vetették. Pillanatok alatt a lángok martalékává vált.
"Sejtettem, a bunda nem a tűzegéré volt."- mondta a hercegnő. A látványra a miniszter arca hamuszürkévé változott, Kaguya hime pedig boldogan küldte vissza a ládikót válaszversével együtt:

"Ha tudtam volna,
hogy a láng elemészti,
dehogy aggódom!
Tűztől tisztes távolban
tartva szemléltem volna."

A herceg kénytelen-kelletlen hazatért. Az emberek egymást kérdezgették:
"Abe miniszter megszerezte a tűzegér bundáját, és most Kaguya himével él, nem? Most mégis itt van? " Egy ember, aki ott volt az esetnél, így szólt:
"Mivel a bunda a tűzben pillanatok alatt elégett, Kaguya hime nem ment hozzá." Ettől fogva hívják a váratlan dolgokat 'ahenashi' - nak.