Isonokami tan�csos t�rt�nete
Isonokami no Marotari tan�csos �zenetet k�ld�tt a h�z�ban szolg�l� f�rfiaknak:
"Jelents�tek, ha a fecske f�szket rak!"
"H�t ez meg mit jelentsen?" - csod�lkoztak a k�rd�s hallat�ra. A tan�csos feleletk�nt ezt a magyar�zatot adta:
"Az�rt hoztam ezt a rendeletet, mert meg akarom szerezni a fecsk�n�l lev� 'k�nny�-sz�l�s-kagyl�t'."
"M�g ha sz�mtalan fecsk�t el is puszt�tan�nk, a hasukban akkor sem tal�ln�nk semmit. K�lt�skor viszont vajon hogyan ker�l el� ? Pedig azt mondj�k, akkor ott van. De ha csak egy ember is n�zi, elt�nik.
"- v�lekedtek a f�rfiak."
A Nagy Gabonaeloszt� Hivatal konyh�j�nak tet�gerinc�n a r�sekben a fecske �ppen f�szket rak. Ha odavinn�nk n�h�ny megb�zhat� f�rfit, fel�ll�tan�nk egy �llv�nyt �s �gy lesn�nk, t�n lehets�ges lenne, hogy a fecske ne k�ltene? Szerintem ezt �gy k�ne megszerezni! "- javasolta egy m�sik.
"Ez azt�n �rdekes! Erre egy�ltal�n nem gondoltam. Szavaid felkeltett�k �rdekl�d�semet."- mondta a tan�csos �r�mmel, �s mintegy h�sz ember�t elk�ldte, hogy foglalj�k el az �llv�nyon helyeiket. A palot�b�l sz�net n�lk�l k�ld�zgette szolg�it, �s �rdekl�d�tt, hogy megszerezt�k-e m�r a k�nny�-sz�l�s-kagyl�j�t.
A fecske megijedt, hogy olyan sokan tart�zkodtak fenn az �llv�nyon, �s nem j�tt a f�szk�re. Ezt k�ldt�k v�laszul a tan�csosnak, aki a h�rre azon t�rte a fej�t, hogy mit is tegyen, mikor a hivatal Kuratsumaro nev� �reg szolg�ja �gy sz�lt :
"Ha a k�nny�-sz�l�s-kagyl�j�nak megszerz�s�t forgatja a fej�ben, akkor cselhez kell folyamodnunk!" A tan�csos el� l�pett, �s bizalmasan �sszedugt�k homlokukat.
"Ez a m�dszer rossz a fecske k�nny�-sz�l�s-kagyl�j�nak megkaparint�s�ra. �gy nemigen fog hozz�jutni. A fecske az�rt nem mer k�zel�teni, mert az �llv�nyon h�szan zajonganak. A teend� a k�vetkez�: Az �llv�nyt le kell bontani, �s az �sszes embert visszah�vni, azt�n egy megb�zhat� embert bele�ltet�nk egy durv�n font kos�rba, k�telet er�s�t�nk r�, �s mikor a mad�r k�lt, felh�zzuk, �s � gyorsan elveszi a kagyl�t. Ez �gy j�nak t�nik."
"Nagyon j� �tlet! "- ki�ltott fel a tan�csos. Az �llv�nyt lebontott�k, �s az emberek is mind visszat�rtek helyeikre.
"Na �s mikor kell azt az embert felh�zni? Honnan tudjuk, hogy a fecske �ppen k�lt?"- k�rdezte a tan�csos Kuratsumarot�l.
"Mikor a fecske tojni k�sz�l, felemeli a fark�t, h�tszer megp�rd�l, �s akkor pottyantja el a toj�s�t. Teh�t mikor h�tszer k�rbefordul, felh�zzuk a kosarat, �s akkor vetesse el azt a kagyl�t!"- felelte Kuratsumaro. A tan�csos nagyon �r�lt, �s an�lk�l, hogy b�rkit is �rtes�tett volna, titokban elment a gabonaeloszt� hivatalba, elvegy�lt az emberek k�z�tt, �s �jt nappall� t�ve a kagyl� megszerz�s�n f�radozott. Kuratsumaro szavai rendk�v�li boldogs�ggal t�lt�tt�k el sz�v�t.
"Noha nem is n�lam szolg�lsz, boldog vagyok, hogy teljes�ted k�v�ns�gomat !"-mondta, majd levetette a ruh�j�t, �s a k�vetkez� szavak k�s�ret�ben odaaj�nd�kozta neki:
"Este megint gyere ide a hivatalhoz! "- mondta �s elk�ldte.
Mikor beesteledett elment a hivatalhoz, �s saj�t szem�vel is meggy�z�d�tt arr�l, hogy a fecske val�ban f�szket rakott. Ahogy azt Kuratsumaro kor�bban javasolta, mikor a fecske felemelte a fark�t �s forogni kezdett, a durv�n font kos�rban felh�ztak egy embert, aki kez�vel beny�lt a f�szekbe, �s ott kotor�szni kezdett.
"Nincs itt semmi." - ki�ltott le.
"Ha rosszul keresed persze hogy nincs" - m�rgel�d�tt a tan�csos. "Ugyan kire is sz�m�thatn�k?" - morfond�rozott, �s v�g�l �gy sz�lt:
"Majd �n felmegyek keresni." Besz�llt a kos�rba, felh�zt�k, �s kileste azt a pillanatot, mikor a fecske fark�t felemelve heves forg�sba kezdett. Ekkor felny�lt, �s �rezte ahogy a keresg�l�s k�zben valami lapos dolog ker�lt a kez�be.
"Valamit megfogtam! Azonnal eresszetek le! H� �reg, siker�lt!"- kiab�lta.
Nagy cs�d�let t�madt, gyorsan le akart�k engedni, de t�ls�gosan megr�ntott�k a k�telet, �gy az elszakadt, �s a tan�csos h�ttal r�zuhant a yashimai t�rol�ed�nyekre . Az emberek ijedten odamentek, �s felkarolt�k. Csak a szeme feh�rje l�tszott, ahogy �jultan a f�ld�n fek�dt. Vizet csorgattak a sz�j�ba, mire nagy nehezen egy m�ly l�legzet t�rt el� mell�b�l. Ekkor megfogt�k kez�t-l�b�t, �s nagy �ggyel-bajjal leemelt�k az ed�nyekr�l, mik�zben hogyl�te fel�l �rdekl�dtek.
"Egy kicsit m�r magamhoz t�rtem, de a derekamat nem tudom mozgatni. M�gis boldog vagyok, mert siker�lt megszereznem a k�nny�-sz�l�s-kagyl�t. El�sz�r is hozzatok egy �g� f�kly�t! Hadd vegyem szem�gyre azt a kagyl�t!"- mondta, fej�t felemelte, �s kinyitotta �k�lbeszor�tott kez�t. A fecske �ltal elpottyantott �r�l�ket szorongatta a mark�ban.
"Ajaj, eredm�nytelen v�llalkoz�s volt, ez bizony nem kagyl�!"- ki�ltott fel, �s az�ta nevezik a v�rakoz�ssal ellent�tes dolgokat 'kai nashi'-nak.
Mikor megpillantotta, hogy a kez�ben nem a kagyl�t tartja, �llapota is egyszerre leromlott. A dereka el volt t�rve, m�g az elsz�ll�t�s�ra sz�nt l�dafed�lre sem tudt�k felrakni. A tan�csos nem akarta a vil�g tudom�s�ra hozni, hogy gyermeteg viselked�se a betegs�g�nek okoz�ja, de ez csak s�lyosb�tott baj�n, �s rendk�v�l legyeng�lt. Napokon kereszt�l jobban foglalkoztatta, hogy az emberek kinevetik, mint hogy a kagyl�t nem siker�lt megszereznie, �s a hal�llal sem t�r�dve folyton azon t�pel�d�tt, hogy az emberek vajon mit fognak r�la hallani. Kaguya hime mindezt megtudta, �s vigasztal�sul �rt neki egy dalt:

"Esztend�k sor�n
el nem j�tt�l �nhozz�m.
Mondd, igaz-e h�t,
hogy a kagyl�t nem leled,
s v�rakoznom c�ltalan?"

A dalt felolvast�k neki. Nagy betegen felemelte fej�t, a szolg�j�val pap�rt hozatott, �s keser�s�ggel telve nagy k�nok k�zepette az al�bbi v�laszt �rta:

"M�r e lev�l�rt
meg�rte s�v�rognom,
k�n gy�t�r m�gis.
K�rlek, l�gy megment�je
haland� �letemnek."

Pap�rra vetette, �s el�jult. Mikor ezt Kaguya hime meghallotta, kis szomor�s�got �rzett. Az�ta h�vj�k az apr� �r�met szerz� dolgot 'kai aru' -nak.