Kaguya hime mennybemenetele
Mintegy h�rom �v telt el �gy egym�s lelk�nek vigasztal�s�val. A tavasz bek�sz�nt�vel Kaguya him�n a szok�sosn�l is nagyobb szomor�s�g vett er�t, mikor a holdat l�tta el�b�jni. Egy ember figyelmeztette is:
"Nem szabad a hold arc�ba n�zni!" � azonban alkalmank�nt, mikor senki nem l�tta, a holdat b�multa, �s keservesen s�rt. A hetedik h�nap tizen�t�dik �jjel�n is rendk�v�li szomor�s�ggal �ld�g�lt kint. A k�zeli szolg�l�i jelentett�k a bambuszgy�jt� �regembernek.
"Kaguya hime mindig is m�lyen k�t�d�tt a holdhoz, de mostan�ban ez a szok�sosn�l is t�bbnek t�nik. Biztosan iszony�an szenved. N�zze csak meg figyelmesen!"- figyelmeztett�k.
"Mi nyomja lelked, hogy ilyen szomor�an szeml�led a holdat? Hisz oly gy�ny�r� ez a vil�g!"- sz�lt az �regember Kaguya him�hez.
"Mikor a holdat l�tom, olyan elhagyatottnak �s szomor�nak �rzem magam. Vajon mi�rt szenvedek?"- panaszkodott a hercegn�. Az �regember odament hozz�, �s l�tta, hogy lelk�t val�ban m�ly b�nat bor�tja.
"Dr�ga gyermekem! Mire gondolsz, mi j�r a fejedben?"- k�rdezte.
"Nem gondolok semmire, de minden olyan bizonytalannak t�nik."- felelte a hercegn�.
"Ne n�zd a holdat! Miatta vagy ilyen b�natos."- k�rlelte az �regember.
"Hogyan is lenn�k k�pes a szememet levenni r�la? "- felelte, �s mikor a hold el�b�jt, tov�bbra is kij�rt m�ly b�natba mer�lve. A holdn�lk�li s�t�t �jszak�kon nem volt szomor�, de teliholdkor bizony gyakran panaszosan zokogott.
"M�r megint szomorkodik!"- suttogt�k a szolg�k, de az ok�t m�g a sz�l�k sem tudt�k.
A nyolcadik h�nap k�zepe t�j�n Kaguya hime keserves s�r�ssal szeml�lte a holdat. Potyog� k�nnyeit most m�r nem rejtette el m�sok el�l. Mikor sz�lei �szrevett�k, ijedten k�rdezt�k, hogy mi t�rt�nt.
"M�r kor�bban besz�lni akartam r�la, de mindeddig v�rtam, mert �gy gondoltam, hogy szavaim biztosan b�natot okozn�nak. De ez �gy nincs rendj�n, ez�rt most mindent elmondok. �n nem vagyok f�ldi l�ny, hanem a hold f�v�ros�b�l sz�rmazom. Ennek ellen�re sorsom �gy hozta, hogy elj�ttem k�z�tek erre a vil�gra. Most elj�tt a hazat�r�s ideje, ez�rt e h�nap tizen�t�dik napj�n elj�nnek �rtem. Mindenk�ppen el kell mennem, �s m�r tavasz �ta gy�t�r annak gondolata, hogy ezzel mekkora f�jdalmat fogok okozni."- felelte s�r�st�l el-elcsukl� hangon.
"Miket besz�lsz? Egy bambusz belsej�ben bukkantam r�d, de akkor m�g nem volt�l nagyobb egy babszemn�l. Addig neveltelek m�g termeted az eny�mhez hasonl� nagys�got nem �rt el. Ugyan ki j�nne el �rted? Azt hiszed elengedn�lek? Akkor ink�bb haljak meg!"- panaszkodott s�rva, hogy az ember sz�ve majd megszakadt.
"A hold f�v�ros�ban van ap�m �s any�m. Azt hittem csak r�vid id�re j�v�k el onnan, de v�g�l hossz�-hossz� �veket t�lt�ttem itt a f�ld�n. Ottani sz�leim elfelejtettem, vid�man teltek napjaim, �s ezid� alatt megszoktam itt. Egy�ltal�n nem �rzek �r�met, ink�bb csak szomor�s�got. Nem �ll sz�nd�komban, m�gis elmegyek."- mondta, �s mindny�jukat heves zokog�s r�zta. A hossz� �vek alatt �t megszeret� szolg�k is hozz�szoktak nemes jellem�hez �s b�joss�g�nak l�tv�ny�hoz, ez�rt Kaguya hime ir�nti szeretet�k most s�lyos teherk�nt nyomta sz�v�ket, b�natt�l elszorult torkukon egy korty v�z nem ment le. Az �regekkel egy�tt szomor�an gondoltak az elv�l�sra.
A cs�sz�r a h�rre elk�ldte egyik szolg�j�t a bambuszgy�jt� h�z�ba. Az �regember kiment a szolga el�, k�zben csak �gy z�poroztak a k�nnyei. Mialatt panaszkodott, szak�lla meg�sz�lt, h�ta megg�rb�lt, �s szemei begyulladtak a s�r�st�l. A szomor�s�g egy szempillant�s alatt v�nemberr� v�ltoztatta, noha akkor m�g csak �tven fel� j�rt.
"Igaz-e az a sajn�latos h�r, hogy b�nat nyomja lelked?"- k�rdezte a cs�sz�r nev�ben.
"E h�nap tizen�t�dik napj�n a hold f�v�ros�b�l �ll�t�lag elj�nnek Kaguya him��rt. Megtisztel, hogy �rdekl�d�s�re m�lt�nak tal�lt. K�rem k�ldj�n arra a napra embereket, hogy elfogjuk az �rkez� holdembereket!"- felelte s�rva a bambuszszed�. A szolga visszat�rt az udvarba, �s jelent�st tett az �regember hogyl�te fel�l.
"Ha egyetlen pillant�s ut�n sem lehet Kaguya him�t elfelejteni, akkor vajon milyen �rz�s lehet �t elengedni azoknak, akik �jjel-nappal l�thatj�k?"- mondta a cs�sz�r a h�r hallat�ra.
Azon a bizonyos tizen�t�dik napon parancsot k�ld�tt a hivatalokba, �s egy k�tezer f�s sereget ind�tott a bambuszgy�jt� h�z�ba, �l�k�n Takano no �kuni-val , cs�sz�ri �rparancsnokkal. Miut�n meg�rkeztek, ezren a h�z k�r�li f�lds�ncon, ezren a h�ztet�k�n helyezkedtek el. Egy talpalatnyi szabad hely nem volt, ahogy a sok-sok h�zbelivel egy�tt �rk�dtek. M�g a bentiek is viseltek �jat, a szob�kban pedig n�kre b�zt�k a hercegn� �rz�s�t. A festett fal� h�l�szob�ban az �regasszony karjaiba z�rta Kaguya him�t, az �regember pedig r�juk z�rta az ajt�t �s ott maradt.
"Vajon vesz�thet�nk-e az �gi emberekkel szemben egy ennyire �rz�tt helyen?"- t�prengett. "B�rmit is l�ttok rep�lni az �gen, l�j�tek le!"- sz�lt a h�ztet�n tart�zkod�khoz.
"Ha egy helyet ennyire �rz�nk, akkor m�g egy denev�rt is r�gt�n lel�n�nk, azt�n a napon kisz�r�tan�nk."- felelt�k. Az �regember bizakod�ssal hallgatta e szavakat. Kaguya hime viszont m�sk�nt v�lekedett.
"Hi�ba z�rnak be, �s k�sz�lnek el� a v�delemre, azokkal az emberekkel nem lehet harcolni. Nyilaikat nem tudj�k majd kil�ni. M�g ha lakat alatt �riznek is, az ajt�k ki fognak ny�lni, mikor azok az emberek meg�rkeznek. M�g ha meg is akarnak k�zdeni vel�k, egy b�tor embert sem fognak tal�lni, ha itt lesznek."- mondta.
"Akik t�ged el akarnak vinni, azoknak k�r�mmel v�jom ki a szem�t. Hajukat sz�lank�nt t�pem ki. Az �lep�ket lecsupasz�tom, �s vil�g cs�fj�ra megmutatom az emberek sokas�g�nak."- d�h�ng�tt a bambuszszed�.
"Ne kiab�ljon �gy!"- sz�lt r� Kaguya hime. "Kellemetlen lenne, ha a h�ztet�n meghallan�k. Sajn�lom, hogy �gy t�vozok, hogy az eddig kapott szeretetet m�g fel sem foghattam, de mivel a sors nem rendelt nekem hossz� f�ldi �letet, sajnos hamarosan elmegyek. R�latok sz�leim egy�ltal�n nem gondoskodtam, ez�rt a vissza�t minden bizonnyal nem lesz sz�momra k�nny�. A minap is, mikor kint �ltem, csup�n az idei �vet k�rtem halad�kul, de nem engedt�k. Ez okozza b�natomat. Szinte elviselhetetlen az a f�jdalom, hogy t�voz�sommal feld�lom sz�v�k nyugalm�t. Oda�t gy�ny�r�ek az emberek, �s nem ismerik az �reged�st. B�nat sem l�tezik. Ilyen helyre indulok, �r�m�t m�gsem �rzek. Ha arra gondolok majd, hogy �reged� sz�leimnek senki nem viseli gondj�t, visszak�v�nkozom." - panaszkodott.
"Ne besz�lj ilyen sz�vbemarkol� dolgokr�l! M�g azok a gy�ny�r� �gi k�ld�ttek sem fognak ki rajtam!"- mondta gy�l�lettel.
Ezalatt az id� egyre k�s�bbre j�rt, mikor k�r�lbel�l a patk�ny �r�j�ban a h�z k�rny�k�t a nappalin�l is nagyobb vil�goss�g �rasztotta el, mintha egyszerre t�z telihold f�nylett volna. Szinte l�tni lehetett m�g az emberek p�rusait is. Az �gb�l emberek ereszkedtek le felh�ket meglovagolva, �s a f�ld felett mintegy �t l�bnyi magass�gban felsorakoztak. A l�tv�nyra az emberek lelk�t valami addig ismeretlen �rz�s ker�tette hatalm�ba, harci kedv�k elillant. Nagy nehezen �sszeszedt�k magukat, �s megragadt�k �jaikat, nyilaikat, de karjukb�l elp�rolgott az er�, �s er�tlen�l �sszecsuklottak. Az er�s l�lekjelenl�t�ek gondosan k�sz�ltek a l�v�sre, de nyilaik �ssze-vissza repkedtek, �gy heves k�zdelem nem alakulhatott ki, csup�n zavarodottan b�multak.
A felsorakozott emberek ruh�ja k�pr�zatosan sz�p volt. J�tt vel�k egy rep�l� kocsi is. Fej�k f�l� v�kony selyemb�l k�sz�lt erny�t tartottak. K�z�l�k az egyik, tal�n a kir�lyuk, megsz�lalt.
"Gyere ki Miyatsukomaro!"- mondta. E szavak hat�s�ra m�g az elsz�nt �regembert is egyfajta b�d�t� �rz�s ker�tette hatalm�ba, �s fejet hajtott.
"Te egy�gy� ember! Mivel n�mi j�t cselekedt�l, r�vid id�re lek�ldt�k megseg�t�sedre Kaguya him�t, de te a hossz� �vek alatt sok p�nzhez jutott�l, �s teljesen m�s ember lett�l. Kaguya hime b�nt k�vetett el, ez�rt j�tt r�vid id�re a te szeg�nyes h�zadba. A b�ntet�s azonban lej�rt, ez�rt elj�tt�nk �rte, te pedig itt s�rsz �s panaszkodsz teljesen feleslegesen. Gyorsan add ki �t!"-mondta az �gi ember.
"M�r t�bb mint h�sz �ve nevelem Kaguya him�t. Kicsit furcs�nak tal�lom, hogy r�vid id�r�l besz�l. Val�sz�n�leg l�tezik m�shol m�g egy Kaguya hime nev� ember."-felelte az �regember. "A mi Kaguya him�nk s�lyos beteg, ez�rt nem tud kij�nni."- folytatta, de v�laszt nem kapott.
A rep�l� kocsi k�zelebb j�tt a h�ztet�h�z.
"H�, Kaguya hime! Hogyan is maradhatn�l tov�bb ezen a piszkos f�ldi vil�gon?"- ki�ltotta. Erre az addig bez�rt helys�g ajtaja mag�t�l kiny�lt. Az ablakr�csok is kit�rultak an�lk�l, hogy emberi k�z �rintette volna. Az �regasszony �ltal �t�lelt Kaguya hime kil�pett a szabadba. Nem tudta visszatartani, csak n�zett az �gre �s s�rt. Kaguya hime odal�pett a bambuszszed�h�z, aki h�borg� l�lekkel, zokogva borult a f�ldre.
"Nem saj�t akaratomb�l megyek el, ez�rt legal�bb a felsz�ll�shoz k�s�rjen ki!"- k�rlelte.
"Mi�rt is k�s�rn�lek ki nagy-nagy szomor�s�gomra? Azon t�prengsz, hogy velem �reggel mi legyen, azt�n elhagysz �s az �gbe sz�llsz. K�rlek vigy�l magaddal!"- s�rva k�ny�rg�tt, �s a f�ldre vetette mag�t. Kaguya hime lelke sz�rnyen fel volt d�lva.
"Miel�tt elmenn�k, �rok egy levelet. Mikor szeretettel gondol r�m, n�ha vegye el�, �s olvassa el!"- mondta, �s s�rdog�lva az al�bbi sorokat vetette pap�rra:
"Ha e f�ld�n sz�lettem volna, sz�leim mellett �ln�k eg�szen addig ,m�g t�bb� m�r nem okozok nekik b�natot. Az, hogy most elmegyek �s itthagyom �ket, soha nem �llt sz�nd�komban. Tekints�k levetett ruh�imat eml�knek! K�s� �jszak�kon, mikor a hold el�b�jik, k�rem n�zzenek fel�m! Most, hogy elhagyom sz�leimet �s az �gbe sz�llok, a sz�vem biztos megszakad b�nat�ban, �s visszahull a f�ldre."- �rta.
Az egyik �gi embern�l volt egy l�dik�, amely az �gi tollruh�t rejtette mag�ba. Egy m�sik l�dik�ban az �r�k �let orvoss�ga volt.
"Vedd a t�gelyben tal�lhat� orvoss�got! Mivel a f�ld�n tiszt�tlan �teleket vett�l magadhoz, val�sz�n�leg a lelked is beszennyezted."- sz�lt az egyik �gi ember, �s odavitte Kaguya him�hez. � �ppen csak belenyalt, �s apr� eml�kk�nt a levetett ruh�iba akarta csomagolni, a mellette �ll� �gi ember azonban nem engedte. El�vette az �gi tollruh�t, �s r� akarta adni.
"V�rj egy kicsit!"- k�rte Kaguya hime. "Azt mondj�k, hogy aki mag�ra �lti ezt a ruh�t, annak a sz�ve megv�ltozik. Nekem m�g el kell mondanom valamit."- mondta, �s levelet kezdett �rni.
"M�r k�s�!"- t�relmetlenkedett az �gi ember.
"Ne sz�lj bele, amit nem �rthetsz meg!"- felelte Kaguya hime, �s rendk�v�li nyugalommal levelet �rt a cs�sz�rnak. Egy�ltal�n nem kapkodott.
"Sok embert k�ld�tt, hogy engem itt tartson, de a k�rlelhetetlen �gi k�vetek elj�ttek �rtem. Szomor� vagyok, de sajnos magukkal visznek. Az, hogy a palotaszolg�latot nem teljes�tem, szint�n az�rt van, mert �n ilyen k�l�nleges, nem emberi l�ny vagyok. Tal�n ezt nem �rtette akkor meg, hanem makacs ellenkez�semet biztosan tiszteletlens�gnek gondolja, �s ez bizony zavar."- sz�lt a lev�l.

"Elj�tt az id�,
f�lveszem h�t tollb�l sz�tt
�gi ruh�mat,
s k�zben m�g r�d gondolok,
sz�vemet b�nat j�rja."

Ezt a verset �rta a v�g�re, hozz�csatolta az orvoss�gos t�gelyt, azt�n odah�vta a cs�sz�r tisztj�t, hogy elk�ldje az udvarba. Az �gi ember �tadta neki a csomagot. Miut�n a tiszt k�zbe vette, gyorsan r�adt�k Kaguya him�re az �gi tollruh�t, �s ezzel egy�tt megsz�nt az �regember ir�nti sajn�lata, sz�nakoz�sa is. Mivel a ruh�t felv�ve szomor�s�ga is elillant, besz�llt a rep�l� kocsiba, �s mintegy sz�zf�nyi k�s�rettel az �gbe emelkedett.