Kuramochi herceg t�rt�nete
Kuramochi herceg ravasz ember volt.
"Tsukushi tartom�ny melegviz� gy�gyf�rd�ibe menn�k." - erre hivatkozva a cs�sz�ri udvart�l szabads�got k�rt, Kaguya hime h�z�ba viszont ezt �zente:
"Indulok megszerezni a dr�gak�ves �gat." Mikor a f�v�rosb�l elindult, valamennyi szolg�ja elk�s�rte Naniwa kik�t�j�ig.
"Csak titokban!" - mondta, �s a k�zvetlen k�zel�ben szolg�l�kon k�v�l m�st nem is vitt mag�val. Miut�n elb�cs�ztak, k�s�rete hazat�rt. M�sok szem�ben azt a l�tszatot keltette, hogy val�ban �tra kel, de mintegy h�rom nap eltelt�vel visszaeveztetett.
Mivel kor�bban m�r mindent elrendelt, most felfogadott hat akkoriban kincset �r� �tv�smestert, �s �p�ttetett egy m�sok �ltal egyk�nnyen meg nem k�zel�thet� h�zat. Az olvaszt�kemenc�t gondosan k�rbeker�ttette, v�g�l a mesteremberekkel egy�tt maga is visszavonult. A saj�t igazgat�sa alatt �ll� tizenhat birtok kincst�rait megnyittatta, �s elk�sz�ttette a dr�gak�ves �gat. Pont olyanra siker�lt, ahogy azt Kaguya hime k�rte. Roppant agyaf�rt m�don titokban elvitte a Naniwai kik�t�be.
"Hazahaj�ztam" - �zente a palot�j�ba, �s sz�rnyen elgy�t�rtnek tettette mag�t. Fogad�s�ra sokan elj�ttek. A dr�gak�ves �gat egy hossz�k�s, fedeles l�dik�ba helyezve sz�ll�totta.
"Kuramochi herceg elhozta a f�v�rosba az Udonge nev� csodan�v�nyt !"- sz�llt a h�r sz�jr�l-sz�jra, de hogy ez mikor jutott az emberek f�l�be, nem tudni.
"Vesztettem!" - gondolta Kaguya hime, �s jeges r�m�let �nt�tte el sz�v�t. K�zben z�rgettek a kapun, �s meghozt�k a h�rt, hogy a herceg meg�rkezett.
"M�g az �t por�t sem mosta le mag�r�l."- mondt�k. Mikor az �regember kiment el�, a herceg �gy sz�lt: "�letem kock�ztat�s�val elhoztam a k�rt dr�gak�ves �gat. Mutasd meg k�rlek Kaguya him�nek!" Erre az �regember fogta, �s bevitte. Az �gra r� volt er�s�tve egy lev�l:

"Magam t�rtem e
dr�gak�vekkel �kes
gy�ny�r� �gat,
meghaltam volna ink�bb,
semhogy n�lk�le j�jjek."

Mikor Kaguya hime egy �rdekl�d� pillant�st sem vetett r�, a bambuszszed� �regember berohant hozz�, �s �gy sz�lt:
"A herceg elhozta a H�rai hegyr�l a dr�gak�ves �gat, pontosan �gy, ahogy azt k�v�ntad. Ezekut�n hogyan utas�tsuk el? M�g csak haza sem t�rt, �tiruh�zat�ban j�tt el. Azonnal menj hozz� feles�g�l!" A hercegn� egy sz�t sem sz�lt, hanem �ll�t a kez�re t�masztva szomorkodott.
"M�g most sem tud d�nteni?"- ki�ltott fel a herceg, �s k�zben felkapaszkodott a verand�ra. Az �regember is hely�nval�nak gondolta a panaszt.
"Ilyen �gat ember m�g nem l�tott orsz�gunkban. Most hogyan k�ldj�k el ezt a pomp�s embert ?"- az �regember ilyesf�l�ket mondott, mire Kaguya hime ezt v�laszolta:
"Sajnos mindenk�ppen el kell utas�tanom, amit ap�m k�v�n t�lem, m�gha k�r�semet nehezen is lehetett teljes�teni." Mik�zben az �regember a h�l�szob�ban tett-vett, � bosszankodva gondolt a v�ratlan aj�nd�kra.
Az �regember �gy sz�lt a herceghez:
"Vajon hol lelt�l erre a k�l�nleges, csod�latos f�ra ?" A herceg ezt felelte:
"K�t �ve, az �v m�sodik h�napj�nak tizedik napja k�r�l Naniwa kik�t�j�ben haj�ra sz�lltunk, �s kihaj�ztunk a tengerre. Azt se tudtuk merre kell indulnunk, de egyre csak az motoszk�lt a fejemben, hogy hogyan is �lhetn�k beteljes�letlen v�ggyal, ez�rt a v�ltoz� szelekre b�ztuk magunkat, �s �gy bolyongtunk.
"Nem sz�m�t m�g ha meg is halok, de vajon �letem folyam�n r�bukkanok-e �gy arra az �ll�t�lagos H�rai hegyre ?"- t�pel�dtem magamban, mik�zben hull�mok k�zt h�nykol�dva egyre jobban elt�volodtunk a partokt�l. Bolyong�sunk k�zben volt, hogy a vad hull�mok szinte elnyelt�k haj�nkat, vagy a szelek ismeretlen orsz�gok partjaira sodortak, ahol �rd�gszer� l�nyek rontottak r�nk, hogy elpuszt�tsanak. M�skor meg �gy t�nt, hogy teljesen elt�vedt�nk, azt se tudtuk merr�l j�v�nk �s merre tartunk. Megesett, hogy elfogyott az �lelm�nk, �s gy�kereken �lt�nk. Volt, hogy elmondhatatlanul f�rtelmes l�nyek akartak felfalni benn�nket, m�s esetben meg tengeri kagyl�kon tengett�k �let�nket. Utunk sor�n k�l�nf�le betegs�gek t�madtak r�nk, de ott nem sz�m�thattunk seg�ts�gre, �gy azt se tudtuk sorsunk mik�nt alakul ezut�n. A haj�ra b�ztuk magunkat, �s �gy h�nykol�dtunk �tsz�z napon �t, mikor k�r�lbel�l a s�rk�ny �r�j�ban egy hegy t�nt fel a t�volban. A szemeim majd kiestek a meger�ltet�st�l, �gy b�multam a haj�b�l a tenger felsz�n�n �sz� hegy�ri�st. Gy�ny�r� alakja magasan az egekbe t�rt.
"Tal�n ez lenne a hegy amit keresek?"- t�prengtem, �s f�lelemmel vegyes boldogs�g t�lt�tt el. Mintegy k�t-h�rom napon �t szeml�l�dt�nk a hegyet k�rbeevezve, mikor hirtelen egy mennyei ruh�ba �lt�z�tt n� l�pett el� a hegy gyomr�b�l, �s ez�st cs�sz�j�vel vizet meregetett. Erre kisz�lltam a haj�b�l, �s megk�rdeztem hogy h�vj�k azt a hegyet. A n� azt felelte, hogy ez a H�rai hegy. Mikor ezt meghallottam, boldogs�gom nem ismert hat�rt.
"H�t T�ged hogy h�vnak ?"- k�rdeztem.
"A nevem H�kanruri."- felelte, �s m�r el is t�nt a hegy belsej�ben. Mikor jobban szem�gyre vettem, �gy t�nt, hogy ez a hegy megm�szhatatlan, de a l�b�n�l p�ratlan sz�ps�g� vir�gokkal bor�tott f�k sorakoztak. A hegyb�l aranyos �s ez�st�s sz�nben csillog� �gsz�nk�k v�z t�rt el�, �s felette egy dr�gak�vekb�l kirakott h�d �velt �t. A k�zel�ben f�nyesen szikr�z� f�k �lltak. Amit most elhoztam, az nem a legszebbek k�z�l val�, de arra gondoltam, hogy tal�n ezt k�rted, ez�rt �me let�rtem Neked. A hegy v�gtelen�l csod�latos volt, nincs a vil�gon hozz� hasonl�that�, de miut�n ezt a vir�got leszak�tottam, a t�relmetlens�gt�l hajtva haj�ra sz�lltam, �s kedvez� sz�llel t�bb mint n�gysz�z napig j�ttem. Tal�n Buddh�nak k�sz�nhetem kitart�somat, �gy tegnap meg�rkeztem Naniw�b�l a f�v�rosba. M�g tengerv�zt�l �tnedvesedett ruh�mat sem cser�ltem le, hanem r�gt�n idej�ttem."- mes�lte a herceg. Mikor az �regember mindezt v�gighallgatta, lelke m�ly�ig meghat�dva verset k�lt�tt:

"Id�tlen id�k
�ta bambuszt gy�jt�k �n,
�m ily r�ms�get
sem a mez�k�n, sem a
hegyek k�zt meg nem �ltem."

Ezt hallv�n a herceg �gy sz�lt:
"Sok�ig szenvedtem, de ma bizony gy�gy�rt kapok sebeimre."- �s v�laszverset is �rt:

"E napra kelv�n
kimon�m ujja l�m csak
megsz�radt v�g�l –
b�zv�st elm�lnak imm�r
k�nz� keserveim is."

Ez id� alatt megjelent a kertben hat f�rfi. Az egyik k�z�l�k levelet er�s�tett egy bot v�g�re, �s �tny�jtotta az �regembernek, mik�zben e szavakat mondta:
"Ayabe no Uchimaro, udvari �tv�smester besz�l hozz�tok. Elk�sz�tett�k a dr�gak�ves �gat, �s k�zben alig ett�nk, t�bb mint ezer napon �t nem kev�s er�fesz�t�st tett�nk. M�gsem kaptuk meg m�g jussunkat. Ezt szeretn�nk megkapni T�letek mi szeg�ny mesteremberek."
"Mir�l besz�l ez az ember ?"- az �regember nem akart hinni a f�l�nek. A herceg holts�padt lett zavar�ban. "Vedd �t azt a levelet !"- sz�lt Kaguya hime, mikor mindezt meghallotta. A lev�lben a k�vetkez�ket olvasta:
"A herceg �r ezer napig alacsonyrend� mesterekkel egyazon helyre elrejt�zve, pomp�s dr�gak�ves �gat k�sz�tett. 'Ez�rt m�g hivatalt is adok nektek.'-�g�rte. A minap �pp ezen t�prengt�nk, mikor megtudtuk, hogy az �g Kaguya hime k�r�se volt, aki majd a herceg feles�ge lesz. Ez�rt t�le szeretn�nk b�r�nket !" "Meg kell kapnunk !"- mondt�k, �s e szavak egyszeriben felvid�tott�k az el�z� este m�g oly szomor� Kaguya him�t. Odah�vta az �regembert, �s �gy sz�lt:
"V�gig azon gondolkodtam, hogy t�nyleg ez-e a val�di H�rai fa, de mivel kider�lt, hogy szemenszedett csal�s volt csup�n, azonnal k�ldd vissza !" Az �regember helyesl�en b�lintott, �s �gy v�laszolt:
"Most m�r tudjuk, hogy val�ban �gy k�sz�tett�k, ez�rt nem esik nehezemre visszaadni." Kaguya hime �r�m�ben az al�bbi dallal v�laszolt:

"T�ged hallgatv�n
egyre azon t�n�dtem:
val�dit l�tok?
De bizony nem �kk�vek
ezek, csak sz�vir�gok."

E szavakkal a dr�gak�ves �gat visszak�ldte. A bambuszszed� �regember alv�ssal leplezte bossz�s�g�t, hogy oly sok id�t fecs�relt a herceggel val� besz�lget�sre. A herceg nem b�rt nyugodtan egy helyben megmaradni, hol fel�llt, hol ism�t vissza�lt. Az este be�llt�val csendben elillant.
Kaguya hime maga el� h�vatta a panasztev� mesterembereket.
"H�l�s vagyok nektek."- mondta, �s gazdagon megaj�nd�kozta �ket. A mestereket majd sz�tvetette az �r�m.
"Mi is pont �gy rem�lt�k !"- lelkendeztek, de a hazafel� tart� �ton Kuramochi herceg addig verette �ket, m�g v�r�k serkent. A fizets�g�ket is hi�ba kapt�k, mert a herceg az eg�szet elvetette t�l�k, �gy azt�n minden�ket h�trahagyva hanyatt-homlok elmenek�ltek.
"Eg�sz �letem legnagyobb sz�gyene ez. Nem el�g, hogy nem szereztem feles�get, de ezent�l az emberek szeme el� sem ker�lhetek !"- t�pel�d�tt, majd egyes-egyed�l elbujdosott a hegyek k�z�. Egym�s k�zt felosztva valamennyi udvari szolg�ja keres�s�re indult, de nem akadtak nyom�ra. Sokan azt gondolt�k, hogy tal�n m�r meg is halt, a herceg pedig �veken �t nem akart mutatkozni szolg�i el�tt. Ekkor kezdt�k a bolyong� lelkeket 'tama sakaru' -nak nevezni.