Soha nem leszek egyed�l…

Csend van. Csak egy bagoly, vagy valami ahhoz hasonl� �llat, youkai t�ri meg a s�t�t, f�lelmetes csendet, ami az eg�sz t�jat �t�leli, f�lt� anyak�nt.

Valaki v�gig suhan a t�jon. Oly nesztelen�l �s puh�n, h�v�s szell�t hagyva maga ut�n. �rzi, k�zel van az �ld�z�tt, m�r olyan k�zel j�r c�lj�hoz… meg�ll… k�rbepillant… tudja, ha valami megmozdul, azonnal v�get vet �ldozata �let�nek, lepereg majd el�tte minden kimondott sz�, minden megtett, f�radts�gos �t, minden, ami addig t�rt�nt, ak�r ember, ak�r d�mon.

Meg�rkezett… oda, ahol annyi id�t t�lt�tt, ahol mindenki kedvesen mosolygott r�, ha l�tt�k, ahol minden egyes perce csupa boldog, vid�m l�t. DE ezek m�r nem voltak fontosak. Mint valami v�kony f�tyol, sz�tszakadtak. Nem voltak t�bbek, elhalv�nyult foszl�nyokn�l eml�kezet�ben.

A falu kihalt volt, sehol egy haland� vagy ak�r egy d�mon. De �rezte… ott van, akit keres, akit annyira k�v�n. Izgatottan, m�gis pille k�nny� l�ptekkel halad egyre beljebb. Gondolatai kusz�k. Pr�b�l k�zdeni. M�rt is kell neki ezt tennie? M�rt? Mit tett? Mi az ok, ami�rt �jra felkereste? Ami�rt nem hagyhatja, hogy �ljen?

V�g�l minden ellenkez�s eln�mult. Tudta a v�laszokat, ugyan�gy ahogy a k�rd�seket is. A gondolatai kitisztultak, csak egy valamit hallott, tiszt�n �s oly ellen�llhatatlanul. Megkapta a teljes parancsot, ami eld�nt�tte az �ld�z�tt sors�t, �s egyben a saj�tj�t is, b�r err�l maga m�g mit sem sejtett.

�s ott volt. Ott �llt vele szemben. a borzalmas val�s�g, amit �rzett, amit l�tott, nem b�rta legy�rni a k�nyszert, nem b�rta meg�ll�tani a hajt�er�t, ami a katasztr�f�hoz vezethet. Ism�t gy�z�tt a bels�, ir�ny�t� hang. De m�gis t�tov�zott, nem akarta megtenni, �lt m�g benne a sz�ps�ges eml�k ereje.

Les�jtott. Egyetlen kardcsap�ssal t�rdre k�nyszer�ttette ellenfel�t.

-         Kagome… - hangzott egy tiszt�n �rthet�, l�gy hang.

A gyilkos csak �llt egy darabig. R�d�bbent tett�re. A f�jdalom, mely sz�v�be ny�lalt szerelme k�nokt�l gy�t�rt szem�be pillantva, oly keser� volt, �s oly elviselhetetlen.

- Inuyasha! Ne! Mit tettem! Inuyasha! K�rem, valaki seg�tsen! Valaki Seg�tsen! – Kiab�lta.

Hal�l�n l�v� szerelm�t �tkarolva zokogott. K�nnyei olyanok voltak, mintha a pokol �sszes k�nj�t �nt�tt�k volna bele. A F�l-szellem utols� erej�vel ny�sz�r�gte:

-         Kagome…

Ez a sz� tele volt f�lelemmel. Itt kell hagynia mindent, ami kedves volt neki, k�zt�k azt is, aki a hatalmas peng�t m�lyesztette jobb v�ll�ba, m�g miel�tt v�dekezhetett volna. Elgondolkodott… Lepergett el�tte az id�, az id�, sz�m�ra oly hossz� volt, �s m�gis kev�s. Mennyi dolgot nem tett meg, mennyi dolgot nem ejtett ki soha, pedig �gy v�gyott r�, �gy s�v�rgott ut�na, most, hogy �lete m�csese kialudni l�tszik.

Tudta, nem b�rja m�r sok�ig. Ereiben a megmaradt v�r m�r lassabban cs�rgedezik, sz�ve sem kalap�l olyan hevesen, mint mikor a v�gzet les�jtott re�. A k�rvonalak egyre hom�lyosabbak voltak szeme el�tt. V�g�l csak a l�ny arca maradt, semmi t�bb. Csak egy arc. Ami el�rulta: Nem Kagome volt. Csak a teste, csak a teste t�madt r�, a sz�ve soha!

Halov�ny foszl�nyokat hallott, ahogyan l�ny seg�ts�g�rt ki�lt, de hi�ba. Nem j�n senki.

Azt�n utols� l�legzet�b�l, felemelte kez�t a l�ny arc�hoz, m�g egyszer utolj�ra belen�zett k�nnyekkel �ztatott szem�be, majd elindult a v�gtelen �tra, mely tele van sz�ps�ggel �s csod�val, mely csak boldogs�got rejt. De �rzi, a mag�ny minden�tt r�tal�l. Egyed�l lesz az id�tlen �sv�nyen.

-         Neeeeeeeee! – Hangzott a keserves sik�t�s.

Tal�n ez volt minden id�k legkeservesebb hangja. Szorosan �lelte kedves�t, nem engedte el, csak szor�totta, mintha �letet akarna bel� t�lteni. Zokogott, ahogyan m�g soha, mindent �tj�rt a m�rhetetlen f�jdalom, ami mardosta sz�v�t, nem maradt m�s csak t�tong� �ress�g, amely elnyel �r�m�t, b�natot, szeretetet �s gy�l�letet. Nem maradt semmi. � volt ott �s egy �lettelen�l hever� test karjaiban. K�nnyei a v�r�s kimon�t �ztatt�k. A hang ism�t megsz�lalt fej�ben:

-         J�l tetted, csak szenved�st okozott neked. Soha nem volt�l boldog mellette! M�rt s�rsz h�t?

-         Ez hazugs�g! – �v�lt�tte a s�t�t �jszak�ba. - Ha mellette voltam boldog voltam! Soha nem hagyott magamra a bajban, mindig ott volt, ha kellett!

Ahogy ezt kimondta, �vatosan lefektette Inuyasha fej�t a harmat cseppekt�l csillog� puha f�be �s a kardot mellyel meg�lte �t, �jra kez�be vette. Elsz�nt volt, tudta mit kell tennie, ahhoz hogy megsz�ntesse a k�nt lelk�ben. Patakk�nt csordult szem�b�l a szomor�s�g. Ebb�l mer�tett er�t… Felemelte k�t kez�t �s egy hat�rozott mozdulattal mag�ba m�rtotta a kardot. A hossz� penge m�lyen belef�r�dott… T�rdre rogyott… Arra gondolt, ha most meghal, egy�tt lehet vele… Tal�n megbocs�t neki… �s… �s ketten indulnak el a v�gtelen �ton, az id�tlen �sv�nyen �s soha nem lesz egyed�l. A f�jdalom �tj�rta test�t, Inuyasha mell� fek�dt, az �g fel� n�zett �s l�tta, ahogyan a f�l-szellem ny�jtja fel� kez�t…

By: Jamie