A császár lánykérése
Mikor Kaguya hime páratlan szépségű orcájának híre eljutott a császár fülébe, így szólt a 'naishi' tisztséget viselő női szolgájához, Nakatomi no Fusako-hoz :
"Menj, és nézd meg, hogy miféle nő ez a Kaguya hime, aki nem ment férjhez, noha állítólag oly sok férfi törte magát érte! " Fusako el is ment a parancsnak engedelmeskedve.
Mikor odaért a bambuszszedő házához, tiszteletteljesen behívták, és bent beszélgettek.
"Azért jöttem, mert a császári parancs szerint meg kell néznem Kaguya hime állítólag oly gyönyörűséges arcát."- szólt az udvarszolga az öregasszonyhoz.
"Ebben az esetben mondjuk ezt meg neki!"- felelte az öregasszony és bement hozzá. "Gyorsan mutasd meg magad a szolgának!"- kérlelte.
"Hiszen nem is vagyok szép! Akkor meg miért mutatkozzak ?"- felelte.
"Jaj de kellemetlen, amit mondasz! Hogyan részesíthetnénk a császár követét ilyen hányaveti bánásmódban? "- sopánkodott az öregasszony.
"Én akkor sem tartom a császár hívását megtisztelőnek!"- felelte, és egyáltalán nem mutatkozott.
Az öregasszony saját gyermekeként nevelte a hercegnőt, de most hogy ilyen szinte zavarbaejtő nemtörődömséggel beszélt, nem kényszeríthette rá saját akaratát. Visszament az udvari szolgához, és ezt mondta:
"Nehezemre esik kimondani, de a gyermekem igen makacs természetű, így valószínűleg nem láthatja."
"A parancs úgy szólt, hogy feltétlenül látnom kell őt. Hogyan is térhetnék vissza ennek teljesítése nélkül? A császár parancsát minden földi halandónak tiszteletben kell tartania. Ne csináljon bolondságot!"- mondta feddően, de e szavakra Kaguya hime csak még jobban megmakacsolta magát.
"Ha úgy vélitek, hogy ellenszegülök a császári parancsnak, azonnal öljetek meg!"- mondta.
A szolga visszatért, és jelentette a történteket.
"De sok férfi életét kioltotta már ez a makacsság!"- kiáltott fel a császár, és egy pillanatra Kaguya himének még a gondolatát is elhessegette, de aztán ismét rágondolt, és így töprengett:
"Csak nem fogok veszteni e nő mesterkedésével szemben!?"- és miután berendelte az öreg bambuszgyűjtőt, így szólt hozzá:
"Add nekem a lányodat, Kaguya himét! Hallottam arcának szépségéről, ezért elküldtem követemet. De hiába, nem láthatta. Hát lehet valakit ilyen engedetlenségre nevelni?"- mondta.
"Sajnos nem tehetek semmit az ellen, hogy a lányom egyáltalán nem akar az udvarban szolgálni. Mindenesetre elmegyek és elmondom neki a parancsot."- felelte az öregember.
"Mégis hogyan lehetséges, hogy az általad nevelt gyereket nem tudod irányítani? Ha nekem adnád azt a lányt, azt hiszed nem adnék neked hivatali rangot?"- válaszolta a császár.
Az öregember nagy örömmel hazatért.
"Ez tehát a császár parancsa. Ezek után sem állsz a szolgálatába?"- próbálta meggyőzni Kaguya himét.
"Ha engem szándékom ellenére udvari szolgálatra kényszerítene, belepusztulnék. A maga hivatala a halálomat jelentené."- válaszolta Kaguya hime.
"Ne tégy ilyet! Mi hasznát venném rangnak, hivatalnak, ha gyermekemet többé nem láthatnám? De mégis, miért ne mennél az udvarba szolgálni? Vajon tényleg bele kellene halnod?"- erősködött továbbra is az öregember.
"Ha azt hiszi, hogy hazudok, küldjön el és majd meglátja, hogy belehalok-e vagy sem! Sok komoly szándékú embert semmibe vettem. Ha most mégis a császár szavai szerint cselekednék, megszólnának az emberek."- mondta Kaguya hime.
"Történjen bármi ezen a világon, számomra a legnagyobb gond, ha életed veszélyben van. Ezért elmegyek az udvarba, és elmondom, hogy nem fogsz szolgálni."- válaszolta az öregember, és így is tett.
"A parancs számomra megtiszteltetés volt, ezért úgy gondoltam, hogy azt a gyermeket odaadom. E cél érdekében tevékenykedtem, de ő azt mondta, hogy ha az udvarba küldöm szolgálni, belepusztul. Ezt a gyermeket egyébként sem az én kezem segítette a világra. Valamikor régen a hegyekben leltem rá. Ily módon a jelleme sem hétköznapi."- jelentette.
A császárnak támadt egy ötlete.
"Miyatsukomaro, a te házad állítólag a hegy lábánál fekszik. Mi lenne, ha az egészet vadászatnak álcázva találkoznék vele?"- javasolta.
"Rendkívül jó ötlet!"- vélekedett az öregember. "Biztosan sikerül majd látnia, ha hirtelen megjelenik, mikor ő mit sem sejt. A császár azonnyomban kitűzte az indulás napját, és aznap el is indult a vadászatra. Ahogy belépett Kaguya hime házába, megpillantott egy ragyogó szépségű alakot.
"Ez ő lehet!"- gondolta, és odalépett hozzá, de ő erre a szobájába akart menekülni. A császár megragadta a ruhájának ujját, Kaguya hime pedig ott állt arcát eltakarva. Már korábban sikerült egy pillantást vetnie rá, és páratlanul gyönyörűnek gondolta.
"Többé nem engedlek el!"- mondta, de mikor magával akarta vinni, Kaguya hime így szólt:
"Ha ennek az országnak szülötte lennék, szolgálatába állíthatna, így azonban nemigen vihet magával."
"Ugyan miért nem? Én bizony magammal foglak vinni!"- jelentette ki a császár. Mikor azonban odahívatta a gyaloghintóját, Kaguya hime egy szempillantás alatt láthatatlanná vált.
"Kár, hogy csak eddig tartott! Valóban nem volt hétköznapi ember."- gondolta. "Ebben az esetben nem viszlek az udvaromba. Öltsd fel régi alakodat! Legalább ezt lássam, aztán hazatérek!"- mondta, mire Kaguya hime ismét régi alakjában jelent meg.
A császár nehezen palástolta azon gondolatát, hogy a hercegnő milyen gyönyörű. Köszönetet mondott az öreg Miyatsukomaronak, hogy a lányt megmutatta neki, a bambuszgyűjtő pedig bőségesen megvendégelte a népes seregletet.
A császár komolyan sajnálta, hogy Kaguya hime nélkül kell hazatérnie, de nehéz szívvel mégis hazaindult. Miután beszállt a gyaloghintójába, egy dalt írt:

"Haza vánszorgó
utamon meg-megállva
visszarévedek,
mert hiába hívattam,
nem jött Kaguya hime."

Kaguya hime válasza így szólt:

"Esztendőkön át
indák-benőtte, szerény
helyen lakoztam –
hogy lelnék hát magamra
pompázó palotában?"

Mikor a császár ezt meglátta, a hazatérés teljesen értelmetlennek tűnt előtte. A szíve egyáltalán nem vágyott vissza, de arra gondolt, hogy a dolgok ilyen állásánál már nem töltheti ott az éjszakát, és végül hazament. Mikor otthon meglátta a már addig is ott szolgáló nőket, még csak közelébe sem értek Kaguya himének. Ha gondolatban összevetette a hercegnőt a szebbnek tartott emberekkel, még csak emberszámba sem mentek. Szíve egészét csak ő töltötte be, napjait teljes magányban töltötte. Feleségeit sem látogatta, értelmetlennek tűnt számára. Kaguya himének írt csupán leveleket. A hercegnőtől meleg érzelemről árulkodó válasz érkezett, mire a császár fákról, virágokról szóló szép verseket juttatott